A női meddőség hormonális okai – 1. rész

A női terméketlenségnek sokféle oka lehet, melyek között vannak lelki eredetűek, de terméketlenséget okozhatnak fizikai, illetve hormonális problémák is. Az alábbi írásban megismerkedhetünk a hormonális működéssel, és a hormonális zavarokból eredő okok közül először a POF-szindrómával.

Az ovuláció rendellenességeit a női meddőség leggyakoribb okaként tartjuk számon. A diagnózis felállításában a kórtörténet, a hormonszint-meghatározások, a testhőmérséklet-változás elemzése és az ultrahang-diagnosztika segít.
Az ovuláció rendellenességei megjelenhetnek a menzesz elmaradásában vagy szabálytalanná válásában. Az anovulációnak nevezett rendellenesség során a petesejtek vagy nem megfelelően fejlődnek, vagy pedig nem képesek a petefészekből kiszabadulni. Ezek a betegek akár hónapokig nem menstruálnak, de előfordulhat az is, hogy megmarad a szabályos menzesz, mialatt a petefészekből nem szabadul ki a megtermékenyítésre alkalmas petesejt. Az anovuláció oka lehet táplálkozási rendellenesség, a hormonháztartás zavara, pajzsmirigy-működési zavar, inzulin rezisztencia stb., de az esetek sajnos nagy részében az ok ismeretlen marad.

A hormonális zavarok okainak palettája sajnos rendkívül színes. Hogy ezeket megértsük, az alapokat, az alapvető összefüggéseket is ismernünk kell. Létezik egy olyan hormonális rendszer, amit az agy középpontjában elhelyezkedő agyalapi mirigy, az ún. hipofízis szabályoz. Az agyalapi mirigy fölött húzódik az agykéreg, melyről nagyon sokáig azt hittük, nincs komolyabb szabályozási mechanizmusa, azonban ma már tudjuk, hogy bizony nagyon is van.
Az ún. gonadotropin releasing hormont (GnRH) a köztiagy egy része, a hipotalamusznak nevezett terület termeli, vagyis a GnRH a hipotalamusz egy hormonja. Ezek a hormonok ciklikusan mozognak: a hipotalamusz másfélóránként nyom, lövell ki magából egy GnRH-adagot, azaz a hormon innen 90 percenként kerül a keringésbe, melynek segítségével eljut az agyalapi mirigyhez, és serkenti az FSH (follikulus – tüsző – stimuláló hormon) és LH (luteinizáló hormon) termelését, azaz az FSH-LH szintet. Az FSH-LH az agyalapi mirigyből bekerül a vérkeringésbe, és a testben eljut mindenhová, így például a petefészkekhez, melyeken keresztül szabályozza a petefészek-hormonokat: az ösztrogént és a progeszteront. Majd az ösztrogén visszakerül a testben mindenhova – a mellbe, az agyba, a menstruációs hüvelynyálkahártyára, a méhnyálkahártyára.

FSH: Az FSH- t az agyalapi mirigy elülső része termeli, és elengedhetetlen a petefészekben a tüszők fejlődéséhez. Az FSH serkenti a petefészkekben az ösztrogén és a progeszteron termelését.
LH: Az LH az agyalapi mirigy elülső részében termelődik, és a petefészekre hatva mind a tüszők növekedésében és sárgatestté alakulásában, mind pedig az ovulációban szerepet játszik.
Ösztrogén: Az ösztrogéneket – melyek közül a legfontosabb az ösztradiol – a petefészek termeli és elengedhetetlenek a tüsző növekedéséhez és fejlődéséhez. A méhnyálkahártyának a ciklus első felében végbemenő fejlődéséhez, az ún. proliferációhoz szintén szükséges. Legnagyobb mennyiségben az ovuláció előtt termelődik.
Progeszteron: A progeszteront a sárgatest termeli. Az ovuláció után fokozódik a termelődése, azonban az ovulációhoz is szükség van rá. A ciklus második felében, a sárgatest fázisban a méhnyálkahártya ún. szekréciós átalakulását idézi elő, mely megteremti a feltételeit az előébrény beágyazódásához.
Méhnyálkahártya: A méh falának három rétege közül a méh ürege felől a legbelső a méhnyálkahártya (endometrium), amit többszörösen elágazó, faághoz hasonló rajzolatú redők tesznek tagolttá.

A nő biológiai ciklikusságának bonyolult és egyben nagyon érzékeny rendszerét, menstruációs ciklusát irányítja ez az endokrinológiai rendszer, mely kihat a nők hangulatára, lelkére, egyszóval mindenre. Viszont ez a hormonális rendszer is több helyen sérülhet: előfordulhat agyi probléma (GnRH), pulzusproblémák, a ciklikusságról nem is beszélve. A hormontermelődés ugyanis a nap folyamán is ciklikusan változik, erre példa lehet az is, hogy ha valaki a szexet reggel, délelőtt vagy inkább este kívánja jobban. A férfiak tesztoszteron-szintje is ciklikusan változik, reggel jóval magasabb, mint bármely más napszakban, ezzel magyarázható, hogy ők reggel sokkal inkább aktívak szexuálisan. A nőknél is vannak ösztrogén-túlsúlyosabb napok: egy nőnél nagyon érdekes például az ösztrogén-tesztoszetron túlsúly szexualitás (libidó) szempontjából, mivel a tesztoszteron, azaz a férfi nemihormon abszolút libidófokozó.
Az FSH- és LH-hormon, illetve az ösztrogén és a progeszteron mindenre hat, így például a bőrünkre is. Hogy miért is? Amikor valaki öregszik, akkor a petefészek kezd kifáradni. A petefészeknek két nagyon fontos funkciója van: petesejtet – ami a fogantatáshoz kell – és hormont, egészen pontosan ösztrogént – ami a női szépséghez, frissességhez is kell – és progeszteront termel. Tehát ha valaki öregszik, a petefészek is kevésbé jól működik, ezáltal az ösztrogén szintje is csökkenni kezd: ezért ráncosodik a bőrünk, hullik a hajunk, ezért enged el a kötőszövet és ereszkedik meg a mell. Ha viszont pótoljuk az ösztrogént (hormonpótlás), akkor a szervezet – egy időre – szinte azonnal vissza tud állni majdnem „fiatalkori” állapotába. Természetesen ezen kezelések megkezdése előtt több fontos vizsgálatot kell elvégezni, hiszen a hormonális kezelés nem minden esetben alkalmazható.

POF (Premature Ovarian Failure) szindróma
Sajnos létezik egy betegség, a korai petefészek-leállás (vagy más néven korai petefészek kimerülés), melynek lényege, hogy a petefészek a páciens húsz- harminc éves korában már úgy működik, mint idős korban, és szépen lassan leáll. Erre bizonyos hormonszintek méréséből lehet következtetni: az agyalapi mirigy által termelt FSH- hormon szintjével meg lehet határozni azt, hogy milyen a petefészek működése, mennyire friss. Az AMH (Anti Müllerian Hormon) a másik olyan újonnan felfedezett hormon, melynek vérből kimutatható szintje szintén jól jelzi a petefészekben még meglévő kis petesejtek számát.
Furcsa, de találó hasonlattal élve: ez úgy működhet, mintha lovas kocsin ülnénk, s mikor fáradnak a lovak, egyre jobban kell ostoroznunk a jószágokat, hogy az iramot tartani tudjuk. Itt szinte ugyanez a helyzet: ha a petefészek fárad, akkor az agyalapi mirigynek fokozottan kell termelnie az FSH-hormont ahhoz, hogy ugyanazt a szintet tudja hozni. Egy ideig erre a teljesítményre képes a hormonrendszer, de egy idő után kifárad, kimerül, és működése leáll.

A szinkronitás is fontos…
Meddőség akkor is kialakulhat, hogy a méhnyálkahártya szinkron működése eltér az ovulációtól: az illető hölgy ovulál (peteérése van), de a méhnyálkahártya nincs a megfelelő állapotban, nem érett vagy már túlérett, vagy már lecsengő fázisban van, esetleg még nem épült fel, s így nem befogadóképes. Ilyen szempontból a szinkronitás, a „timing” sem elhanyagolható tényező a reprodukciós folyamatban.

Komplex hormonális állapotfelmérés
Ezen okok miatt a Versys Clinics új, budapesti meddőségi klinika orvosai komplex hormonális állapotfelmérést végeznek a 25-35 év körüli pácienseik körében, melynek célja a petefészek termékenységi képességeinek meghatározása.

A petefészek tartalékkapacitása annál nagyobb, minél több érésre alkalmas tüszőt tartalmaz, jól tükrözi a nő termékenységi esélyeit. Minél kisebb a petefészek tartalékkapacitása, annál kisebb az esélye a fogantatásnak. A legtöbb meddő pár esetében bizonyos időközönként szükség van a petefészek tartalékkapacitásának, funkcionális állapotának meghatározására, mielőtt megkezdődne a célirányos terápia. Ennek során meghatározásra kerülnek az FSH, LH, AMH és ösztradiol hormonszintek, valamint dinamikus stimulációs tesztek útján a petefészek reagáló képessége.

Újszülött fürdetése

Az első egy-két hétben sokan egyszerűbbnek találják egy meleg, nedves, puha szivaccsal, vagy mosdókesztyűvel fürdetni a babát. Amíg a baba pici, a fürdető kád tűnik a legjobb választásnak. Lényeg, hogy mind a fürdőszoba, mind a víz hőmérséklete megfelelő legyen.



Különóra pro és kontra, avagy hogyan tanul a gyerek

Az utóbbi években nagyon nagy hangsúlyt kapott a gyerekek fejlesztése, taníttatása, különórákra járatása, stb. Ma egy szülő, nem azt kérdezi, hogy van-e szüksége az óvodás gyereknek nyelvtanulásra, hanem azt, hogy milyen intenzitással, és mikor kezdje.